BMW R1300RS – Nem a GS, nem az XR, hanem valami sokkal érdekesebb
A BMW 1300-as boxere köré már lassan komplett motorcsalád épül. Ott a GS, ami szinte külön fogalom, ott az XR, ha valaki magas építésben akar nagyon gyorsan menni, és ott az RT a hosszú túrákra. Aztán jön az R1300RS, ami első ránézésre talán pont ezért kerülhet kicsit háttérbe.
Pedig szerintünk hiba lenne átsiklani felette.
Az RS ugyanis valahol a sportmotor és a túramotor között találta meg azt a pontot, ahol még izgalmas vezetni, de közben nem kell minden kilométerért megküzdeni vele.
240 kiló? Menet közben nem ezt érzed
Papíron nem egy könnyű motor. Amikor azonban elindulsz vele, a számok meglepően gyorsan elveszítik a jelentőségüket.
Az R1300RS sokkal könnyedebben fordul, mint amit a mérete és a tömege alapján várnál. Kanyarban nem kell birkózni vele, nem akarja folyamatosan emlékeztetni a vezetőt arra, hogy egy nagy boxeres BMW-n ül.
Sőt.
Az egyik legnagyobb meglepetésünk pont az volt, mennyire természetesen lehet vele egyik ívről a másikra áttenni a motort.
Nem egy GS. Nem is próbál annak érződni.
Alacsonyabb, közvetlenebb, sportosabb az egész élmény.
A boxer itt nagyon jól áll
Az 1300-as boxer karaktere ebben a környezetben különösen jól működik. Már alul is van benne élet, de amikor elkezded rendesen használni a gázt, akkor mutatja meg igazán, miért jó ez a blokk egy sportosabb BMW-ben is.
Nem kell állandóan szétforgatni.
Odafordítod a gázt, és megy.
De nem csak az erő miatt szerethető. Van benne karakter is. Érzed, hogy alattad dolgozik valami, nem egy teljesen steril hajtásláncot kapsz.
És közben elképesztően gyors tud lenni.
Ketten? Meglepően igen
Nálunk egy motor tesztje nem ér véget ott, hogy milyen vele egyedül végigmenni néhány jó kanyaron.
Ketten is használjuk őket.
Az R1300RS ezen a téren is kellemes meglepetés volt. Sportosabb motor, de nem olyan értelemben, hogy az utasnak büntetés legyen minden megtett kilométer.
Az üléspozíció, a motor mérete és az egész konstrukció miatt ketten sem éreztük azt, hogy rossz helyen lennénk rajta.
Nyilván egy RT más világ, ha kizárólag az utaskomfort a cél. De az RS pont azért érdekes, mert nem kell hozzá feladni azt, amiért motorozni szeretünk.
Lehet vele menni.
Lehet vele túrázni.
És amikor elfogy az egyenes, még mindig van kedved folytatni.
A fék is komolyan veszi a feladatát
Az első féknyergeken BMW logót találsz, de ez nem jelenti azt, hogy a BMW valami középszerű saját megoldást rakott volna a motorra. A rendszer mögött Brembo gyártás áll, BMW-specifikáció szerint.
És ami ennél fontosabb: jól működik.
A fékhatás erős, könnyen adagolható, és pontosan azt a magabiztosságot adja, amit egy ilyen teljesítményű motortól várnánk.
Akkor ez most sportmotor vagy túramotor?
Igen.
És talán pont ez az R1300RS egyik legnagyobb erőssége.
Nem akar supersport lenni. Nem akar GS lenni. Nem akarja az RT nappaliját sem magával cipelni.
Ehelyett kapsz egy nagy, erős, sportos BMW-t, amivel egy hosszabb nap után sem feltétlenül azt várod, mikor szállhatsz végre le róla.
De amikor megérkezik egy jó kanyargós szakasz, nem érzed azt sem, hogy egy túragépet próbálsz rávenni valamire, amire igazából nem született.
A Dongó Duó véleménye
Az R1300RS nálunk azok közé a motorok közé került, amelyeket rossz érzés volt visszaadni.
Nem azért, mert mindenben a legjobb.
Hanem mert nagyon kevés kompromisszummal tud egyszerre több dolgot is jól.
Erős. Gyors. Kanyarban meglepően könnyed. Ketten is használható. És közben van benne annyi karakter, hogy ne csak egy tökéletesen működő közlekedési eszközként emlékezzünk rá.
Ha a GS túl magas vagy túl „GS”, az RT túl túrás, egy naked pedig kevés lenne hosszabb utakra, az R1300RS-t nagyon nem érdemes kihagyni.
Lehet, hogy nem ez az 1300-as BMW család leghangosabban reklámozott tagja.
Nálunk viszont könnyen az egyik legérdekesebb lett.
