Az Africa Twin név hallatán még mindig könnyű rögtön földutakra, porra és valami távoli expedícióra gondolni.
Az Africa Twin Adventure Sports DCT viszont egy kicsit más történet.
Persze továbbra is ott van benne az Africa Twin alapja, a magas építés és az a fajta mindenen-átmegyek hangulat. De az Adventure Sports sokkal inkább arra készült, hogy felpakold, felüljön mögéd valaki, és elinduljatok vele nagyon messzire.
És ehhez a DCT meglepően jól passzol.
Ez már tényleg nagy motor
Ezt nem érdemes szépíteni.
Álló helyzetben az Adventure Sports méretes.
Amikor ki kell tolni egy parkolóhelyről, meg kell fordítani vagy éppen az utas készül felszállni mögéd, pontosan tudod, hogy nem egy könnyű motort tartasz.
Magasnak is érződik, és két emberrel különösen fontos, hogy biztosan tedd le a lábad.
De az egésznek van egy érdekes tulajdonsága:
amint elindulsz, sokkal kisebbnek kezd érződni.
A nagy kormány rengeteg kontrollt ad, a motor természetesen fordul, és néhány kilométer után már sokkal kevésbé foglalkozol azzal, mekkora gép van alattad.
Az Adventure Sports inkább az aszfalt felé húz
És szerintünk ez egyáltalán nem baj.
Ez nem az az Africa Twin, amelyikkel mindenáron azt akarod bizonyítani, hogy a világ végén is átjutsz.
Az Adventure Sports karaktere sokkal inkább a hosszú távú, országúti és túrás használat felé tolódik.
Stabil.
Nyugodt.
Jól védi a vezetőt.
Rosszabb minőségű úton pedig ott van az a rugóút és tartalék, ami miatt nem kell minden kátyútól megijedni.
A magyar utakon ez sokszor többet ér, mint bármilyen terepes képesség.
És akkor ott a DCT
A Honda duplakuplungos váltójáról lehet vitatkozni egészen addig, amíg nem töltesz vele néhány napot.
Utána már nehezebb.
Az elején furcsa, hogy nincs kuplungkar. Az ember reflexből nyúlna érte, a bal láb pedig keresi a váltót.
Aztán beérsz a városba.
Megállás.
Elindulás.
Dugó.
Körforgalom.
Megint megállás.
És egyszer csak rájössz, hogy egy ekkora túramotornál egészen zseniális tud lenni, hogy ezzel egyszerűen nem kell foglalkoznod.
Húzod a gázt, a Honda pedig megoldja.
És ettől még nem lett robogó
Talán ez a legfontosabb.
A DCT nem veszi ki a motorból a motorozást.
Nem lesz belőle egy nagy robogó.
A blokk karaktere megmarad, van motorfék, érzed a terhelésváltásokat, és ha tempósabban mész, ugyanúgy aktívan tudsz motorozni.
Ha pedig nem tetszik neki az a fokozat, amit választott, belenyúlsz, és kész.
Ezért működik ilyen jól.
Nem azt mondja, hogy ő majd mindent eldönt helyetted.
Csak leveszi rólad azt a feladatot, amit éppen nem akarsz csinálni.
Ketten kezd igazán összeállni a kép
Nálunk ez persze alapvető szempont.
És az Adventure Sports egyik legerősebb oldala pontosan itt jön ki.
Az utasnak van helye.
Nem egy kis hátsó ülőlapot kap, amit csak azért raktak oda, hogy papíron kétszemélyes legyen a motor.
Hosszabb távon is lehet rajta normálisan ülni, a vezetőnek sem kell előrébb menekülnie, és az egész motorból érződik, hogy a kétszemélyes túrázás nem utólag jutott eszükbe.
Persze az utas felszállása álló helyzetben már más kérdés.
Ilyenkor nagyon gyorsan előjön a motor magassága és tömege.
Ha az utas teljes súllyal rálép a lábtartóra, stabilan kell tartani.
De ha már elindultatok, ez az egész szinte eltűnik.
A komfort az egyik legerősebb fegyvere
Az Adventure Sportsnak szerintünk nem az a legnagyobb trükkje, hogy mire képes egy jó kanyargós úton.
Hanem az, hogy órákkal később még mindig van kedved rajta ülni.
Az üléspozíció természetes.
A szélvédelem rendben van.
A futómű nem akar minden úthibáról külön jelentést küldeni a gerincednek.
És a motor egész karaktere olyan, hogy nem kell állandóan harcolnod vele.
Ez hosszú távon óriási érték.
Mert lehet egy motor fantasztikus húsz percig.
Az Adventure Sports viszont akkor kezd igazán értelmet nyerni, amikor már órák óta mentek.
Kanyarban sem kell mentegetni
A nagy méret alapján könnyű lenne arra számítani, hogy egy jó szerpentinen majd egyszerűen túl kell élni vele.
Nem.
Nem sportmotor, és nem is akar az lenni, de meglepően könnyen és természetesen fordul.
A széles kormány miatt könnyű irányítani, az első kerék jól kommunikál, a futómű pedig stabilan tartja a motort.
Nem az a fajta gép, amit egyik oldalról a másikra dobálsz.
De ha folyékonyan motorozol vele, nagyon jó tempót lehet menni.
És közben végig ott van az érzés, hogy nem kell minden kanyarban bizonyítanod valamit.
Nem az izgalommal akar elsőre megvenni
Vannak motorok, amelyek már az első gázadásnál rád ordítják, hogy miért kellene őket szeretned.
Az Africa Twin Adventure Sports nem ilyen.
Sokkal lassabban mászik be az ember bőre alá.
Először csak feltűnik, hogy kényelmes.
Aztán hogy a DCT mennyire egyszerűvé teszi a várost.
Aztán hogy két emberrel is természetesen viselkedik.
Aztán egy nap végén rájössz, hogy mentél vele több száz kilométert, és nem akarod még letenni.
És valószínűleg pontosan ez a célja.
A Dongó Duó véleménye
A Honda Africa Twin Adventure Sports DCT nem azért jó, mert minden helyzetben izgalmasabb akar lenni a konkurenseknél.
Hanem mert nagyon könnyű vele együtt élni.
Nagy, de menet közben barátságos.
Kényelmes.
Ketten is valóban használható.
A DCT városban és hosszú úton is meglepően sokat ad hozzá.
És közben, ha megérkezik egy jó kanyargós szakasz, nem kell azon gondolkodnod, mikor lesz már megint egyenes.
Ez egy olyan motor, amivel könnyű elképzelni azt, hogy péntek délután felpakolsz rá mindent, felül mögéd az utas, és egyszerűen elindultok.
Nem feltétlenül azért, mert valahová menni kell.
Hanem mert ezzel tényleg van kedved messzire menni.
